Fotó: Jókúti György

Nagyon sok helyen megjelent már, hogy készülünk a Kvartett bemutatóra, ami egy nagyon izgalmas projekt, hiszen 20 év óta először újra színházi színpadon állok, de nem csak ezért, hanem amiatt is, hogy egy olyan témát dolgozunk fel, ami közel áll a szívemhez.

Egyrészt a barokk korstílus miatt, másrészt a Veszedelmes viszonyok révén, amit nagyon szeretek, ezt tudhatjátok rólam, hiszen sokszor meséltem – ez a mű pedig egy 21. századi verziója a történetnek, vagyis egy továbbgondolása a szereplők életének. 

Fotó: Jókúti György

A próbafolyamat nagyon nehéz volt, annyit elárulhatok, hiszen ez egy modern színházi nyelv – tánc, ének, zene és még rengeteg audiovizuális elem jelenik meg az előadásban. Rengeteget próbáltunk, mire Bíborkával és a többiekkel mindent megtanultunk – sok idő kellett, hogy a koreográfiát, az atmoszférát, a zenéket és mindent magunkénak érezzünk.

Emellett pedig, ahogy mondjuk a Wonderland Show Company-ben, az Operaházban vagy más helyen, ahol show-kat csinálok, itt is én voltam a felelős a látványért, ami különösen nehéz volt, mert egy idő után többet kellett a színpadon lennem, mint a nézőtéren.

Fotó: Jókúti György

Ez egy nagyon izgalmas kettősséget eredményezett, hiszen egyszer csak rá kellett bíznom a rendezőtársaimra, Gulyás Annára és Lengyel Annára azt, hogy kivitelezzék azt, amit elképzeltem, nekem pedig egyre inkább befelé és a színpad felé kellett koncentrálnom. A karakterem egyébként nagyon összetett, egyszerre játszom egy nőt és egy férfit – a márkinét, aki később a gróf szerepébe bújik, miközben énekel és táncol és még rengeteg őrületes dolgot csinál. 

Azt mondhatom, hogy hál’ istennek szuper volt a csapat, mindenben segítettek, és a színpadon és a színpadon kívül is sokat lendített a dolgon, hogy mindenki látott fantáziát a projektben. 

Fotó: Jókúti György

Mi volt a legnagyobb kihívás?

Ezen gondolkodtam most, hogy levezettem a bemutatóra való felkészülés izgalmát egy kis délelőtti edzéssel… Elsőnek mindenképp a két barokk kontratenor áriát mondanám, amit elő kell adnom a darab elején és végén – az egyik Purcell Artúr királyából egy ária, a másik Handel Lascia ch’io pianga-ja. Egyébként imádom ezt az egész világot és a barokk opera az egyik kedvencem, de ettől nem lett kisebb a feladat, sőt.

A másik akadály, amit meg kellett ugrani, a rengeteg mozgás volt, annak betanulása, és egy ennyire koncentrált színpadi jelenlétben létezni egy órán keresztül. 

Fotó: Jókúti György

Milyenek lesznek a ruhák?

Ez biztos felmerült bennetek, ha már az előbb elárultam, hogy a színpadképért is én feleltem. Az előadás megtervezése egy nagyon izgalmas látványmunka volt, ahol nem csak a jelmezekért feleltem, hiszen festőművészet, videóművészet is van benne.

Maguk a jelmezek a XVIII. századi fűzők világából indultak ki, a halcsontos, merevített fűzőkről beszélünk, amit a francia udvarban a rokokó idején mindenki hordott, és bizonyos formában még a férfiaknál is a ruhatár része volt egészen a XX. század elejéig. Ez egy olyan alakformáló-módosító eszköz, ami mindkét nemre jellemző volt, és ennek az egész korszaknak az egyik legfontosabb öltözék-szimbóluma.

Fotó: Jókúti György

Ezért is választottunk a főszereplő hármasunknak – Bocskor Bíborkának, Urbanovits Krisztának (aki tulajdonképpen a hangunk a színpadon) és magamnak – egy testszínű és nagyon hasonló fűzőt, hogy közös vizuális alapot adjunk annak a karakter-, nem- és testcserének, ami zajlik a darabban.  Szerettem volna egy olyan közeget teremteni a jelmezekkel, amiben elhiszed, hogy egyik nemből, egyik szerepből a másikba tudsz ugrani.

Fotó: Jókúti György

Emellett megjelenik a fétisvilág is – például a lakk és latex anyagok, ami a divatnak is fontos része Lady Gagától a legnagyobb kortárs tervezőkig -, ami nagyon izgalmasan keveredik a régi, rokokó stílussal.

Ehhez jöttek még az általam nagyon szeretett magyar tervezők munkái, például a Je Suis Belle pamut “Chewbacca” ruhája (fentebb láthatjátok), ami nálunk a szerelem és az ösztönös vágyak szimbóluma, illetve a USE unused egyik régebbi kollekciójából származó nagyon szép páncélszerű aranyruha, amit Ámor figurája visel. Megjelennek még Szegedi Kata, Maár Robi designjai, Vecsei Zsófi egy gyönyörű, tollas fejdíszében pedig áriát éneklek. Ami még nagyon különleges, azok Fazekas Vera mediális ékszerei, amelyeket úgy tervezett a designer, hogy színpadi közegben – színpadi fényre kezdenek el reagálni.

Zeneileg pedig azért izgalmas a mű, mert a barokk operától az underground zenéig mindent felhasználunk – rettentő izgalmas volt DJ Bootsie-val és Krizsóval ezeket újrahangszerelni, manipulálni. Bíborkának például eltorzítottuk a hangját az egyik számban! Ezek a különleges részfeladatok tartottak lázban bennünket, amíg próbáltunk.

Mitől lesz egyedi az atmoszféra?

Igazi budoár hangulatot szerettünk volna teremteni, amihez természetesen kell egy parfüm is – ezt az ország orra, Zólyomi Zsolt parfümőr álmodta meg nekünk csak ehhez a darabhoz.

Fotó: Jókúti György

A darab másik központi szimbóluma az áldozatszedés, ami szintén megjelenik egy nagyon érdekes motívumban: a színpadon megfőzök és elkészítek egy báránybordát, ami ugye egy kifejezetten áldozati állat – és a végén el is fogyasztom. Az is nagyon izgalmas folyamat volt, hogy hogyan tudok a színpadon elkészíteni egy rozmaringos-fokhagymás sültet – ha eljöttök az előadásra, biztosan érezni fogjátok a levegőben az illatokat.

Ezúton is köszönöm az egész stábnak a fantasztikus munkát, nektek pedig remélem, hogy tetszeni fog, ha eljöttök!

Ha még nem vettetek jegyet, itt lecsaphattok rá még gyorsan: http://trafo.hu/hu-HU/kvartett

Aki amúgy Színházak éjszakáján van, nézzen be hozzánk is holnap, hiszen mindössze egy óra a darab, belefér az estébe – de ne felejtsetek el előtte jegyet vásárolni! 😉 

Fotó: Jókúti György